Ha pusztán a sors meghatározó hogy mit teszünk és mi kötelességtudóan sodródunk, az olyan mintha az Isten és a Gonosz küzdelmében leosztott lapot kapunk? Ezzel az elfogadhatatlan bűn is csak kötelesség, és a végítélet is már a bölcsőben, a szülők összebujásakor már el lenne dőlve? Ez nem elfogadható a huszadik század szenvedései óta (számomra legalább is nem).

(Szerk. nem Református, se teológus. Nem akarok senkit megbátani!)

Olvasottság 20 fő alatt.